Róluk és rólunk

Hogy is van ez?

Foglalkozásra vártam egyik tanítványomat, de csak nem érkezett meg, hát keresésére indultam. A véletlen segítségemre volt, mert a folyosón összetalálkoztam az osztálytársakkal, akik útba igazítottak.

Kis tanítványom ott ült az iskola hatalmas előadó termében, s várta, hogy egy rendőr előadást tartson neki. Persze a rendőrt előbb észrevettem, mint őt, mert a rendőr ott állt az osztály előtt.

De hol van B.? Néhány pillanat múlva megtaláltam a leghátsó sorban egyedül ülve.

Sietősen elviharzottam a gyerekkel, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miért ült a leghátsó sorban

-   Mert én voltam az utolsó pár, és ott volt hely - válaszolta B.

Visszarohantam a gyerekkel a terembe, s elmondtam a rendőrnek, hogy lehetnek olyan gyerekek, akiknek az ő előadását az első sorban kell hallgatni, mert távolabbról nem fognak belőle semmit sem hallani.

Megköszönte a tájékoztatást.

 

Tanulság?

Egyre többször keresik fel az iskolákat külső szakemberek: védőnők, rendőrök, stb., akik előadásokat tartanak a gyerekeknek. Mindezt nagyon fontosnak tartom, hiszen ma már a tanulás nem csak a tanórákon folyik. Éppen ezért a hallássérült gyermeknek is tudnia kell, hogy mi hangzik el ilyen alkalmakkor, de ők csak akkor tudnak információhoz jutni, ha az információhoz jutás feltételeit számukra is biztosítjuk.

-          A hallássérült gyermeknek az első sorban kell elhelyezkedni, hogy jól halljon

-          A fénynek háttal kell ülnie, hogy szükség esetén szájról is tudjon olvasni

-          Az előadáson legyen biztosított a vizuális megerősítés is (vetítés)

 

Kinek a feladata a külső szakembert tájékoztatni arról, hogy speciális igényű gyermek ül az osztályban?

Az osztályfőnök feladata, aki már megkapta a megfelelő felkészítést.

 

Van-e teendője a szülőnek?

Nincs. Tanácsom mégis az, hogy hívja fel az osztályfőnök figyelmét újra és újra arra, hogy gyermekének mindig, minden körülmények között meg kell teremteni a feltételeket, hogy információkhoz jusson tanórai kereteken kívül is.

 

Van-e teendője a szurdopedagógusnak?

Nincs. De a tanulságot mégis le kell vonnunk. Gondolnunk kell arra, hogy megnövekedtek azok az alkalmak (szerencsére), amikor nem tanórai, úgynevezett formális keretek között zajlik a tanulás, egyre nagyobb szerep jut a nem formális tanulásnak.   Újra és újra el kell mondanunk az iskolákban, hogy minden körülmények között biztosítani kell a hallássérült gyermek számára az információhoz jutás feltételeit.

 

 

Nagyné Heidenwolf Erzsébet

szurdopedagógus